GAMEARSPOT: Ezek voltak 2023 legjobb videojátékai

Még épphogy csak az évtized dereka felé közeledünk, a 21-ik századi ’20-as évek azonban már most minden kétséget kizáróan történelmi jelentőségű korszakává nőtte magát a videojáték-iparnak. A tizedforduló hajnalán generációváltás történt nagykonzolos fronton, szárba szökelltek az elmúlt tíz év legjobban várt játékai a The Last of Us Part II és a Cyberpunk 2077 képében, mi több, a dolgok jelenlegi állása szerint 2025-ben – egy teljes generáció kihagyását követve – a Grand Theft Auto következő számozott epizódja is tiszteletét teszi majd, első körben PlayStation 5 és Xbox Series X/S gépeken, jó eséllyel később pedig PC-n is. Hogy mindezen túl mi mindent tartogat számunkra az elkövetkezendő hat esztendő, az természetesen még a jövő zenéje, az elmúlt évek tendenciáit figyelembe véve azonban lehet bőséggel számítani különféle meglepetésekre.

Így történt ez 2023-ban is, ugyanis nem kisebb stúdiók pakolták ki portékáikat, mint a Nintendo (The Legend of Zelda: Breath of the Wild, Mario: Odyssey), a Remedy Entertainment (Max Payne, Control), az Insomniac Games (Marvel’s Spider-Man) és a Respawn Entertainment (Titanfall, Jedi: Fallen Order), akiknek minden megmozdulását jellemzően kíváncsiság övezi. Persze az olyan AAA futószalag-stúdiók is produktívak voltak, mint az Activision, vagy a Ubisoft, a nevükhöz fűződő alkotások (Call of Duty, Assassin’s Creed) viszont inkább videojátékos szokásokká váltak napjainkra, mintsem a paletta kiemelkedő színfoltjaivá.

Mindezen túl friss és viszonylag friss belépők is feltűntek a porondon, a munkájukat tükröző kreálmányok azonban nem minden esetben sültek el jól; akadtak ugyanis orbitális hasalások is a felhozatalban, elég csak a The Lord of the Rings: Gollum-ra, vagy a The Day Before-ra gondolni – ami nem mellesleg a gaming világ egyik, ha nem a konkrét legnagyobb fail-je.

Ugyanakkor nem csak bravúros bukásoknak lehettünk szemtanúi, hiszen olyan produktumok debütáltak 2023-ban, mint a Baldur’s Gate III és a Super Mario Bros: Woder; folytatást kapott többek közt az Alan Wake, a Marvel’s Spider-Man, a Star Wars Jedi, a The Legend of Zelda, az Assassin’s Creed és a Diablo is; érkezett egy újrahangszerelt Resident Evil 4 és egy Dead Space, valamint olyan vadiúj címek debütáltak, mint a Hogwart’s Legacy és az Avatar – az indie piacról már nem is beszélve. És ami a leginkább lenyűgöző, hogy ezen alkotások egyike sem okozott különösebb csalódást (még ha meg is vannak a maguk rákfenéi), így ember legyen a talpán, aki képes objektíven megítélni, pontosan mely játék is érdemelné meg leginkább az év dobogósa címet.

A nemrégiben lezajlott The Game Awards 2023 keretében a zsűri és a játékosok együttes szavazata alapján a Larian Studios Baldur’s Gate III-je vitte el a pálmát, méghozzá abszolút megérdemelten, a hasonszőrű díjazásokban azonban több tényező is szerepet játszik, beleértve a marketinget -és a generált hype-ot, továbbá a jelöltek megjelenési dátuma is fontos szerepet játszik. „Alanyi jogon” több játék is pont ugyanannyira méltán zsebelhette volna be az „Év játéka” díjat, mint ahogyan a Baldur’s Gate III tette azt, csak éppen nem ők tudhatták magukénak a legnagyobb figyelmet.

Azzal kapcsolatban ugyan mi magink sem vagyunk okosabbak, hogy melyik az az egy, ami minden más cím fölébe tudott kerekedni (bár a Baldur’s Gate III-vel meg tudunk békélni), azokat viszont egymás mellé tudjuk sorakoztatni, melyeknek sikerült kiemelkedniük a tömegből.

Baldur’s Gate III

Az 1996-ban alakult Larian Studios neve korábban a Divinity szériával volt egyenlő, melyek ugyan jó játékoknak számítottak a maguk cRPG-s berkeiben, a stúdiónak azonban sosem sikerült a műfaj mestereinek tartott Obsidian és a BioWare magasságaiba emelkednie. Legalábbis ez idáig, lehetőséget kaptak ugyanis, hogy ők készítsék el a kultstátuszba emelkedett Baldur’s Gate harmadik felvonását, aminek legelső verziója 2020 októberében vált elérhetővé PC-n korai hozzáférésben, a teljes játék megjelenésére azonban további három évet kellett várni.

Hogy egy játék ennyi ideig early access-ként van jelen a piacon, meglehetősen ritka jelenségnek számít, a Baldur’s Gate III esetében korántsem meglepő azonban, hiszen egy 100 órás kalandról van szó, aminek története ráadásul nem is fix vonal mentén halad, hanem a játékosok döntésein alapul, a mozzanatok pedig számtalan módon alakulhatnak.

Kétségtelenül megsüvegelendő az a mérhetetlen content, ami a programba került, nem is véletlen hát, hogy minden idők legjobbra értékelt játéka lett a Larian produktuma.
Mindezt ráadásul egy független stúdióként ütötték nyélbe, hasonló vitézséggel, szívüket-lelküket beletéve, mint ahogyan annak idején a CD Projekt Red is tette a The Witcher esetén; így nem is kérdés, hogy a Baldur’s Gate III a jövőből nézve bérelt helyet tudhat-e magáénak a legendák listáján.

Resident Evil 4 Remake

A videojátékok világának kevés olyan nagy múltra visszatekintő szereplője van, aki több évtizeden keresztül képes volt életben tartani egy-egy franchise-szát. A Capcom azonban minden kétséget kizáróan ezen ritka delikvensek egyike, hiszen nem is egy olyan IP fűződik nevéhez, aminek népszerűsége nem tudott elhalványulni az évek, évtizedek alatt. Ide tartozik az árkád játéktermekből indult Street Fighter (1987) és a Resident Evil széria (japánban Biohazard) is, aminek első darabja még 1996-ban debütált, akkoriban egy rögzített kameraállásos, túlélős puzzle-játék formájában. Ez a formátum végül a harmadik számozott epizódig kísérte el a címet, a negyedik etapra viszont úgy gondolta a stúdió, ideje vérfrissítést hozni az IP életébe, és egy túlélő TPS-sé faragta át.

Ugyan az alapkoncepció mind a mai napig változatlan maradt, fejlesztői oldalról azonban több kísérleti próbálkozás is volt akcióorientált, túlélő multiplayer, vagy éppenséggel korhű FPS-horrorrá alakítás formájában – mi több, egy hasonló próbálkozás szülte meg az ugyancsak sikeres Devil May Cry-t is, amit eredetileg egy Resident Evil spin-offnak szántak.

Ezen kísérletek zöme ugyan kudarcot vallott, (leszámítva a Devil May Cry-t és a Resident Evil 7-tel indult új formát), a Capcom mégis képes volt rálépni a siker útjára azzal, hogy végül két főbb irányba terelte el a Resident Evil-t. Az egyik az FPS forma, melyből legutóbb 2021-ben kaptunk egy Resident Evil 7 folytatást a Village képében, a másik pedig a már korábban született darabok korszerűsített újrázása TPS nézetben, amely 2019-ben a Resident Evil 2-vel indult útnak, 2023-ra pedig a Resident Evil 4-ig sikerült eljutniuk.

Eddig könnyű dolga volt viszonylag a fejlesztőknek, hiszen a háromból kétszer is olyan epizódhoz nyúlhattak vissza, amely hatalmas népszerűséget tudhatott magáénak, a Resident Evil 2-t [szerk: erről készítettem már korábban egy összefoglalót, amely ITT olvasható] és a Resident Evil 4-et ugyanis egyaránt sokan a franchise legkiemelkedőbb darabjaként tartják számon.

És szerencsére ez a népszerűség továbbra is töretlen maradt, a Capcom ugyanis jól ráérzett a remake-elés fortélyaira, ezt pedig mi sem példáz jobban, mint hogy minden esetben remekül sikerült modern köntösbe öltöztetnie klasszikusait (a Resident Evil 3-t ugyan érték kritikák rövidsége okén, ettől eltekintve azonban nem lehet különösebb panasz a minőségre).

Mindazonáltal, hogy a Capcom már a zsebében tudhatta a jó remake-eléshez szükséges receptet, nem meglepő, hogy a Resident Evil 4 zsánerfilmes története ellenére is képes volt letaglózni mind a veterán, mind pedig a friss közönséget, amihez egy nem kevesebb mint 20 órás, atmoszférikus túlélő-kaland is dukált Leon S. Kennedy főszereplésében. Ha marad ez az egyik fő irány a fejlesztők részéről – hibák és hiányosságok ide vagy oda –, szinte bármelyik másik korábbi Resident Evil epizódot szívesen fogadnánk a folytatásban, hiszen játékmenetükkel, fejtörőikkel és izgalmas összecsapásaikkal minden hiányt képesek elfeledtetni, és akár még egy olyan felhozatalnak is kirívó darabjává tudnak lenni, mint amilyen a 2023-as.

The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom

Egy olyan korszakban, amikor a nyílt világú szerepjátékok ékköveként a CD Projekt Red által fejlesztett The Witcher 3: Wild Hunt volt (és van a mai napig) számontartva – ami mellett szinte minden más műfajbeli darab azonnal megkapja a „megint egy sótlan próbálkozás” bélyeget –, egy több ízben is merész vállalás volt a Nintendo Entertainment Planning & Development Division (EPD) részéről a Breath of the Wild tető alá hozása. Egyrészt a The Witcher elképesztő sikere nyomán boldog-boldogtalan fejlesztőcsapat a szerepjátékos formátumban látta meg az euródollárokat, amiknek minőségétől nagyon rövid időn belül besokalltak a játékosok, másrészt pedig a Breath of the Wild nem szimplán egy hibrid-kézikonzol exkluzívként érkezett, de egy legendás múltat magáénak tudható sorozat soft-rebootjaként is, ami már csak puszta elgondolása okán is hatalmasat hasalhatott volna.

De szerencsére ez nem így lett, mi több, a The Legend of Zelda: Breath of the Wild nemcsak hogy a Nintendo konzoljának zászlóshajója lett, de egyben azt is megmutatta, hogyan kell teljesen elhatárolódni a The Witcher-féle nyílt világoktól, és valami teljesen önálló, semmi eddig látotthoz sem foghatót alkotni.

A megjelenés óta eltelt esztendők során természetesen sokak inspirálódtak a Breath of the Wild által: többek közt a Ubisoft is megalkotta a saját Zeldáját az Immortals: Fenyx Rising képében, mi több, az előző Game of the Year címét bezsebelő Elden Ring is magán hordozza a Zelda megannyi vonását. Ezen alkotások kifejezetten jól sikerültek a maguk nemében, ám azok a felhasználók, akiket kifejezetten a Breath of the Wild volt képes beszippantani, joggal ülhettek tűkön a folytatást várva. Nos, erre „cirka” hat évet kellett várni, 2023 májusában megérkezett ugyanis a következő felvonás Tears of the Kingdom alcímen, ami nem szimplán képes volt megugrani az elvárásokat, de talán még túl is licitálta azokat.

Persze folytatás mivolta lévén már nem volt meg ugyanaz a varázs a Tears of the Kingdom esetében, mint elődjénél, így valamivel a hype is „visszafogottabbra” sikeredett, ez a visszafogottság azonban a legkevésbé sem látszik meg az eladásokon, hiszen novemberig közel 20 millió példány talált gazdára.

Ez a szám közel sem a véletlen műve, a Nintendo ugyanis többszörösen is képes volt kimeríteni az attrakció fogalmát. Olyan játékelemek kerültek bele Link legújabb kalandjába, amellyel sikerült soha nem látott szintre emelni a játékosoknak kínált kreatív szabadságot; nem mellesleg szó szerint rátripláztak a Breath of the Wild méreteire azáltal, hogy immáron három layeren (égben, földön és a föld alatt) van lehetőség felfedezni a térképet. Mindezt ráadásul egy olyan öreg hardveren kivitelezve, mire újabban a zsebünkben lapuló okostelefonok is köröket képesek verni teljesítményben.

Hogwart’s Legacy

Az évszázadok során számos olyan történet született meg különféle írók tollából, melyek jóval több elsütést igénylő puskaport hordoztak magukban egy-egy történetnél. Ilyenek a viktoriánus kor rémirodalmi alakjainak munkássága (Drakula, Jekyll és Hyde, Frankenstein), J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Urája, vagy éppen J.K. Rowling Harry Potter-sorozata. A varázslós univerzum 1997-es bemutatkozása óta – a papírformán túl – megszámlálhatatlan platformon megfordult már, melyekből természetesen a videojátékos forma sem maradt ki. Ugyanakkor ezen produktumok nagyon silány minőségűekre sikeredtek, nem is volt meglepő hát, hogy a Hogwart’s Legacy-t hatalmas érdeklődés övezte legelső bemutatkozásától kezdve.

A PC-s és nagykonzolos megjelenésre végül 2023 februárjáig kellett várni, és bár a debütálást követve egy kisebbfajta botrány alakult ki a program körül, az 1800-as évek Roxfortjába szinte minden játékos megkapta behívóját, és az év legtöbbet eladott játékává avanzsált.

Arról mi is egy terjedelmes kritikában áradoztunk korábban, mennyire is remekelt a Hogwart’s Legacy valójában, így most nem térnénk ki a részletekre (akit érdekel, ITT megtalálja), ez a remeklés viszont kevésnek bizonyult, hogy akár egyetlen jelölést is kapjon a 2023-as The Game Awardson. Hogy a játék – az általa képviselt minősége ellenére – tényleg kevésnek bizonyult-e, vagy inkább valamiféle politikai indíttatás húzódik meg a döntés hátterében, arról inkább nem spekulálnánk, de a magunk részéről mindenképpen helyet érdemel 2023 top 5-ös listáján.

Alan Wake 2

13 évvel az Alan Wake megjelenése után a Remedy Entertainment 2023-ban végre tető alá tudta hozni a hányattatott sorsú folytatást, ráadásul nem is akárhogyan. A finn stúdió a 2019-ben debütált Controllal ösvényt hasított egy misztikummal átszőtt Remedy-verzumnak, aminek jelenleg a Control, az Alan Wake és a Quantum Break is része, és ha minden igaz, később a Max Payne is hozzájuk csatlakozik majd valamilyen formában (lehet nem véletlen, hogy jelenleg az első két Max Payne remakeje is készülőben van). Hogy ez a kibővített univerzum végül milyen többrétű történetfolyamot fog eredményezni, azt most még nehezen tudnánk megjósolni, az Alan Wake 2-vel azonban már elvetették ezen vízió csíráit, ugyanis a játékmenet során nemcsak az Alan Wake sztorija íródott tovább, de keretében egy masszív átfedést is kaptunk a Controllal.

Ami pedig magát az Alan Wake 2-t illeti; míg az előd egy olyan korszakban született, amikor a horrorjátékok „elakciójátékosítása” volt éppen az aktuális trend, és minden horror IP-ben nagy hangsúlyt fektettek a lövöldözésre (Resident Evil 6, Dead Space), a folytatásra megtörténhetett az a bizonyos zsánerváltás, az Alan Wake pedig végre azzá lett, aminek mindig is kellett volna: túlélő-horrornak. A Remedy nagy hozzáértéssel nyúlt hozzá a Resident Evil Remake-féle recepthez, és szőtt köré egy Naughty Dog (The Last of Us) minőségű narratívát, csak éppen nem a Naughty Dog-ra jellemző stílusban.

A történetmesélés immáron tényleges filmszerű folyamon lavíroz, és bár hangulatban továbbra is hű maradt az Alan Wake a Twin Peakshez és a Stephen King-diszkográfiához, a narratív mélységek és magasságok viszont irodalmi jelentőséggel bírnak. És ha ez még nem lenne önmagában is kellően hangzatos, mindezt egy olyan ízig-vérig horrorsztoriba bebugyolálva kaptuk meg, amitől a szar is pillanatok alatt belénk fagy.

Ha tetszett az összefoglaló, további tartalomért kövess minket a Facebookon!