WandaVision kritika és összefoglaló – Egy furcsa pár mégfurcsább kapcsolata

Amikor a Marvel Studios egy halom egyéb MCU-s tévésorozat menetkíséretében bejelentette a WandaVisiont, már puszta alapkoncepciójáról lerítt, hogy az egyik legszürreálisabb Marvel-képregényfilmes élményben lesz részünk kilenc epizódja során. És nem pusztán azért, mert a készítők ezúttal egy szituációs komédia-köntösre cserélték az eddig megszokott sci-fi/akció/kalandfilmes formát, hanem mert Wandáék kálváriája valamilyen úton-módon szoros kapcsolatban áll az elkövetkezendő fázisok központi bonyodalmát, azaz a multiverzum őrületét szabadon engedő Doctor Strange 2-vel. Hogy végül a WandaVision milyen befolyással lesz a Doctor Strange in the Multiverse of Madness cselekményére, az valószínűleg csak a film 2022-re tervezett bemutatója után fog kiderülni, de egy biztos: az őrület már most befúrta magát a Marvel filmverzumának bőre alá, kihajtott pórusain, majd bebábozta mindazt, amit eddig ismertünk.

A Marvel boszorkánykonyháján

Az már az előzetes információk és trailerek alapján is nyilvánvalóvá vált, hogy a WandaVision – amellett, hogy reflektorfénybe helyezi Elizabeth Olsen (Godzilla) és Paul Bettany (A pap – Háború a vámpírok ellen) eddig igencsak háttérbe szorított karakterét – egy mély főhajtás lesz az elmúlt évtizedek sitcomjai előtt; de mégsem elbagatellizált, amolyan szuperhős-paródia módon, hanem egy rejtélyektől terhes, romantikus-dráma határmezsgyéjén egyensúlyozva. A képregények világában otthonosan mozgók persze rögtön sejthették, hogy a széria alapsztorija Tom King A Vízió című műve, valamint a Brian Michael Bendis által írt House of M (vagy magyarul Mutánsvilág) történetéből lesz egy jókora merítés.

Aki nem lenne képben: a House of M-ben, miután Wanda teljesen összeroppan ikrei, Billy és Tommy, valamint férje, Vízió elvesztése miatt, egy egész világra kiható, új valóságot teremt magának, hogy efféleképpen hozza vissza szeretteit az életbe. Ugyanakkor A Vízióban a címszereplő alkot magának egy szintezoid családot, hogy a hősködést maga mögött hagyva, teljesen hétköznapi életet éljen.

Akik elhagyták a várost egy csendes élet reményében

A Bosszúállók: Végjáték és a Pókember: Idegenben eseményei közt játszódó történet egy Westview nevű, idilli kisvárosban indít az ’50-es években, 4:3-as képarányban, fekete-fehérben, in medias res módon Wanda és Vízió esküvője után felvéve a fonalat. A feleség új otthonukban vezeti a háztartást, környékbeli hölgyekkel ismerkedik és jár össze csacsogni, míg a férj egy Computational Services Inc. nevű cégnél vállalt munkát. Miáltal a vállalat termelékenysége – Víziónak köszönhetően – 300%-os növekedést ért el, a nagyfőnök, egy bizonyos Arthur Hart közelebbről is szeretne megismerkedni kincsesbányájával, ezért feleségével a házaspárhoz látogat vacsorára. Wanda persze mit sem tud az egészről, sőt, egy félreértésnek köszönhetően egy lenge hálóingben várja haza férjét, amiben Mr. Hartot sikerül meglepnie. Vacsorának persze hűlt helye, ezért a nő az újabban megismert, minden lében kanál temperamentumú szomszédasszonyát, Agnest hívja segítségül, hogy vacsorához szükséges alapanyagokkal lássa el. És bár Wanda mindent megtesz, hogy jó képet fessen családi életükről, a dolgok a legszebben szólva sem a tervek szerint alakulnak.

A cselekmény ezen pontján a látottak még teljességgel normálisnak tűnhetnének a maguk klasszikus sitcomos módján (már amennyiben normálisnak hathat, hogy egy képregényfilm kőkemény sitcom-hangulatot áraszt), köszönhetően a képaránynak, a színtelenségnek, valamint a korhű kosztümöknek és remek zenei aláfestéseknek. Csakhogy a karakterek dolgokhoz való hozzáállása, cselekedeteik és motivációik egy nagybetűkkel írt abszurd atmoszférát kölcsönöznek a shownak. Például a vacsorában fuldokló Mr. Harton felesége csak az asztalnál üldögélve kuncog, majd miután Vízió – képességeit használva – visszarántja a halál pereméről, a férfi úgy pattan fel, mintha mi sem történt volna.

Ezt követve az események továbbra sem engedik el a sitcomi eszközeit, modern kori képregényfilmes elemeknek pedig továbbra sincs nyomuk. Ekkor egy évtizedes időugrással a divatos ruhák egész tárházát felvonultató ’60-as évekbe csöppenünk. Ezen periódusban a házaspár egy bűvésztrükkre készül a westviewi tehetségkutatóra. Igen ám, csakhogy mire eljutnak az eseményig, Víziót egyfajta illuminált állapot keríti hatalmába egy véletlenül lenyelt rágótól, amit szintezoid mivoltából szervezete nem képes megemészteni, és olyasfajta hatást gyakorol rá, mintha beszívott volna. Mese nincs, mutatványukat így kénytelenek színpadra vinni. Vízió elködösült tudatának hatására felfedi képességeit a nagyközönség előtt, Wanda pedig sajátjait bevetve igyekszik elfedni azokat, mintha csak sztenderd szemfényvesztő attrakciókat durrogtatnának.

MCU-film a javából

Habár a WandaVision első látszatra semerre sem halad fősztorijában, az idillit lépten-nyomon különös események szakítják félbe. Hol egy színes, a korra kevésbé jellemző távirányítós repülő bukkant fel a bokrok közt, hol egy célzatosan Wandának szánt üzenet csendült fel a rádión keresztül. Valamint még magát a WandaVisiont is láthatjuk egy snitt erejéig, ahogy valaki éppen egy képernyőn figyeli, mint egy sitcom tévésorozatot.

Végül a fordulópont csírái a ’70-es éveket megelevenítő események közepette villannak meg először. Wanda áldott állapotba kerül, aminek hatására a pár szó szerint derülten kezdi el látni az addig fekete-fehér világot, a a terhesség felfedezésétől azonban mindössze pár napba telik, hogy a feleség eljusson a szülésig. Bár Vízió mindent elkövet, hogy eljuttassa Wandához a szülészorvost, kudarcot vall, ezért a procedúrát aktuális látogatójuk, Geraldin kénytelen levezényelni.

Miután Wanda életet ad a képregények lapjain jól ismert ikreinek, Billynek és Tommynak, a gyermekek bölcsője felett egy különös párbeszéd bontakozik ki az egykori szuperhősnő és Geraldin között. Wanda mesélni kezd ikerbátyjáról, Pietroról, erre Geraldin a múlt látszólag ködös ismeretében egyenest Ultronra hivatkozva teszi fel következő kérdését.
Wanda először kérdőre vonja a nőt, majd előhívva magából a Skarlát boszorkány erejét, egyetlen csapásra eltávolítja Geraldint gyermeke közeléből, aki árkon és bokron átszelelve Westview határáig repül. Ekkor a 4:3-as képarány felveszi a mai filmekre jellemző 16:9-es paramétereket, és egy vörösben és kékben játszó köd köpi ki magából.

Ezzel a jelenettel hivatalosan is elkezdenek kirajzolódni a sztori alapfelütésének körvonalai, és bár a bennünk – és persze főhőseinkben – kavargó kérdések csak még nagyobb ívben kezdenek örvényleni, itt válik teljesen nyilvánvalóvá, hogy pontosan miként is keverték össze A Vízió és a House of M történetét. Ezt követve a megszakítjuk adásunkat keretében több dologra is fény derül: megtudjuk, hogy Wanda a Végjáték eseményei után egy Hex nevű mágikus fallal vont be egy kisvárost, hogy egy új valóságot teremtve meneküljön el az őt kísértő gyász elől; valamint azt is, hogy az egész sitcomosdi is csupán a lelki egyensúlyvesztés öt fejezetének egyike, egész pontosan a tagadás fázisa. Hogy a Marvel-féle univerzumban egy veszteségélmény köré fonjanak bizonyos szálakat, nem teljesen új keletű, erre épült például Steve Rogers, avagy Amerika Kapitány halála is, aminél barátai szemszögéből élhettük át a gyász periódusait.

Mindemellett az addig Geraldinként ismert karakterről is lehull a lepel, aki a Stratégiai Honvédelmi Iroda Elhárítási és Logisztikai Divízió, avagy a S.H.I.E.L.D földönkívüli fenyegetésekre szakosodott testvérvállalatának, a S.W.O.R.D-nak ügynöke, Monica Rambeau (őt korábban a Marvel Kapitányban láthattunk Carol Danvers barátnőjének kislányaként). Monica és a vállalat felbukkanása már csak azért is számít a történet egy hathatós csavarjának, mert a nő maga is szuperhősként tevékenykedik a képregények lapjain, méghozzá a kozmikus érában, a WandaVision keretében látott karaktere viszont nem több egy átlagembernél. Legalábbis kezdetben, ugyanis miáltal túl sokat érintkezik a Hex-szel, sejtjei változásnak indulnak, és emberfeletti képességekre tesz szert. És bár történeti szempontból túl nagy jelentősége Monica jelenlétének sincs, a finálé egyik stáblista utáni jelenetében skrullok keresik fel átadni neki az üzenetet, hogy valahol odafent egy régi barátja várja. Az ugyan nem derült ki, hogy pontosan kiről is van szó, de a legvalószínűbbnek Nick Fury tűnik, akit már a Pókember: Idegenben stáblistás jelenetében is az űrben láthattunk üdítőzgetni.

Nem Monica azonban az egyetlen visszatérő karaktere a filmverzumnak: a S.W.O.R.D többek közt segítségül hívja a Thor-filmekből ismerős Darcy Lewist a Hex-rejtély megfejtéséhez, valamint A Hangya és a Darázs Jimmy Woo ügynöke is alaposan belekeveredik az események sűrűjébe. Bár Lewis és Woo hozzák a tőlük megszokott, viccesebb figurát, jelenlétüknek szintén nincs jelentőségteljes befolyása a WandaVision cselekményére.

Amikor pedig már azt kezdjük érezni, hogy a széria kifogyóban van a kérdőjelekből, a kissé bolondos szomszéd, Agnes kezd el egyre különösebben viselkedni, nem mellesleg szembetűnően gyakorta tesz utalásokat az ördögre. Ez már csak azért is érdekes, mert az ikrek a rajzolt történetekben Mephisto, a Marvel ördögének lélektöredékeiből jönnek létre, elvesztésük gyászát pedig az Agatha Harkness néven ismert boszorkány segíti feldolgozni Wandának.

Mindez eddig a pontig szép és jó, a nagy összesség ugyanis kellően autentikus szájízt kölcsönöz a shownak, de azt talán senki sem gondolta, hogy a készítők még az addig látottaknál is tovább tudják nyújtani a rétest. Ahelyett, hogy a folytatásban elkezdenék megválaszolni a fennmarad kérdéseket, Wanda megboldogult testvérét, Pietrot vezetik ki a porondra, méghozzá a Bosszúállók: Ultron korában látott Aaron Taylor-Johnson helyett az új érás X-Men-filmek mutánsát alakító Evan Peters (American Horror Story) által.

A karakter betoppanásával joggal érezhetjük, hogy megkaptuk az első olyan mozzanatot, ami összeköti majd a WandaVisiont a Doctor Strange 2-vel, a multiverzum, ha csak résnyire is, de megnyitotta kapuit, és már csak egy karnyújtásra vagyunk az olyan grandiózus eseményektől, mint például a sokak által feltételezett Mephisto-féle felbukkanás.

Mindennek az elrontója

A Peters által alakított Pietro beköltözik a házaspárhoz, Wanda – Agnes közreműködésével – a sebtiben növekvő ikreit neveli a különböző évtizedek sitcomos családanya modelljében, Monica és a S.W.O.R.D minden erejével azon van, hogy áttörjék a Hex falát, Víziót pedig egy semmiből jött gyanakvó érzés keríti hatalmába. A szintezoidban egyre inkább tudatosulni kezd, hogy mit sem tud a Westview körüli világról, nincsenek emlékei az odaköltözésük előtti időszakból, és ráadásul ezzel még csak nincs is egyedül, minden más helybéli is hasonló cipőben jár. Vízió ennek apropóján úgy határoz, velünk, nézőkkel kezd el kutatni a válaszok után, de azokra végül nem ő, hanem a szomszédasszony, Agnes szolgáltat magyarázatot. Kiderül róla, hogy ő Agatha, aki csupán azért akaszkodott a házaspár, de legfőképpen Wanda nyakára, hogy megszerezze magának a boszorkányok nagykönyvében, a Darkholde-ban leírt Skarlát boszorkány erejét, avagy a káosz mágiát, amellyel Wanda többek közt a Hexet is teremtette.

Mindazonáltal pedig, hogy Agatha mindig is kulcsszerepet töltött be Wanda életében a képregények lapjain, nagy elvárásokkal szemléltük a folytatást, a készítők viszont a karakterrel kapcsolatban is egy kis csavart csempésztek a dologba, de nem a szó pozitív értelmében. A boszorkányt sablonos motivációkkal vértezték fel, egyetlen affinitása pedig kimerül annyiban, hogy megszerezze magának a boszorkányok leghatalmasabb erejét, ezáltal pedig nagyjából annyira súlytalan és feledhető karakter lett, mint… mint oly sok MCU film főgonosza, akiknek hirtelen már a neve sem jut eszünkbe. Kiléte továbbá nemcsak egy feleslegesnek ható antagonistát adott a történethez, hanem a nagy egésznek sokat ígérő oldalából is leradírozott némileg. Például általa derül ki Pietroról, hogy nem más, mint Agnes álomvilágbeli férje, a korábban sokat emlegetett Ralph Bohner, akit azért vont befolyása alá, hogy még jobban felforgassa Wanda érzelmi állapotát. Ugyanakkor a húzás a Marvel Studios részéről, hogy Peterst kérte fel Pietro eljátszására, kétségtelenül hatalmas öngól, amiért már a puszta kaszting is igen nagy dolgokat ígérő jelenségként hat, végeredményében viszont egy hatalmas semmivel egyenlő.

És ha még ezeken sikerül is túllendülni, akkor sem Agatha semmilyensége és Pietro csalódást keltő kiléte az egyetlen elcsépelt aspektusa a WandaVisionnek. Többek közt Vízióról is megtudjuk, hogy ugyancsak Wanda mágiájának része, az eredetit, azaz a Thanos keze által elesett énjét a S.W.O.R.D vette birtokba, és formálta át Fehér Vízióvá, hogy végül képzeletbeli énjével röffenhessen össze.

Képzeletbeli Vízió végül egy elmeharcban győzi le Fehér Víziót, egészen pontosan meggyőzi őt arról, hogy egyikük sem az igazi, de mégis mindketten azok, erre fehér verziója fogja magát és elröppen a vakvilágba. Hogy vele mit fognak kezdeni a Marvelnél, az egyelőre rejtély, mindenesetre kemény dió lesz számukra, hogy véletlenül sem egy újabb töltelékkarakterrel gyarapítsák tovább a köpönyeges kollektívát.

Ha pedig mindez még nem volna elég, Wanda eredettörténetére is fény derül. A képregények lapjain Wanda és Pietro eredetileg Magneto mutánsikrei, és most, hogy a Pókverzum kivételével minden marveles szuperhős-univerzum visszatért a stúdióhoz, joggal várhattuk volna, hogy valami X-Men vonatkozású magyarázattal rukkolnak elő ezen a téren, de erre ugyancsak nem került sor. A sorozatból azt tudjuk meg, hogy nem több egy szimpla, ám nagy hatalmat magáénak tudható boszorkánynál, akinek semmi mutánsléttel kapcsolatos vonatkozása sincs. Ezzel alaphangon még semmi baj sem lenne, de ha már mutánsként hivatkoztak rá korábban az MCU-ban, miért másították meg azt gyökereiben. Illetve ha Wanda nem mutáns, akkor mivel magyarázzák az eredeti Pietro képességeit?

És ami még mögötte van

Bár a nagy fináléra a WandaVision látszatra teljesen kifogy a szuszból, a kissé kellemetlenebb szájíz ellenére nem teljesen illannak el a nagy ígéretek a folytatásra; Agatha legyőzése és a S.W.O.R.D-féle ostrom átvészelése után Wanda feloszlatja kiforgatott valóságát, visszaadja Westview népének tudatát, aminek következtében mind Vízió, mind pedig ikrei megszűnnek létezni. A reményt azonban nem hagyja maga mögött, és a világtól elzárkózva, újonnan felfedezett képességei segítségével a boszorkányok könyvét kezdi tanulmányozni. Ekkor meg is hallja gyermekei segélykiáltásait, amiből adódóan továbbra sem teljesen elképzelhetetlen, hogy a jövőben beigazolódjon a Mephisto-teória. Főleg annak függvényében nem, hogy a Pókember 3-ban Peter Parker lelepleződik, az alapul szolgáló történetekben pedig a falmászónak szintén az ördög segít orvosolni problémáját. Érdekesség, hogy nem ez lenne Mempisto első élőszereplős felbukkanása, ugyanis láthattuk már korábban a 2007-es A szellemlovasban is, igaz, azt a filmet célszerűbb minden elemében kitörölni emlékezetünkből.

Ugyanakkor amire végképp nem lehet panasz, az – a helyénvaló színjátékon, a zenei betéteken és megjelenítésen túl – a koncepció megvalósítása. A klasszikus szituációs komédiaelemek mindvégig jól működnek, megidézve az adott korszakok nagy nevettetőinek hangulatát, kezdve a The Dick Van Dyke Show-tól a Modern családig. Sőt, még megmosolyogtató kikacsintásokat is kapunk az olyan egyéb alkotásokra, mint A hihetetlen család vagy a HA/VER.

Az pedig még inkább egy egyedi atmoszférát kölcsönöz a produktumnak, hogy mindezt egy önmagával is vívódó lélek pátoszán keresztül mutatják be, ami ugyan a végén sem zuhan alighieri-i mélységekbe, képregényfilmes mércén viszont határozottan új színt képes becsempészni a zsánerbe. Emellett (a fináléhoz közeledve) bőven kapunk a Marvel filmek egyik ismérveként számontartott akcióorgiából is, ezúttal törés-zúzás, elmepárbajt, és persze nem kevés varázslat formájában.

Tehát

A WandaVision a műsor háromnegyedéig megannyi ígéretet tesz, melyekből szinte semmi sem valósul meg, rejtélyeiről pedig kiderül, hogy nem is annyira rejtélyesek; a hangulata, egyedisége és alapkoncepciója révén azonban kiváló fázisnyitó darab, ami nem mellesleg képes közelebb hozni a nézőkhöz Wanda és Vízió eddig hanyagolt karakterét. Hogy merre halad tovább Wanda, Monica és az új Vízió útja, az még a jövő zenéje, mi mindenesetre várjuk az elkövetkezendő fázisok vászonra, illetve kisképernyőre szánt darabjait. Na és persze reméljük, hogy a Marvel Studios nem csak hirtelen felindulásból pazarolt el újfent ambíciózus karaktereket, hanem egy sokkal grandiózusabb terv megvalósításának érdekében, amit látva minden rajongó képes lesz majd megbocsájtani a WandaVision hibáit és hiányosságait.

A WandaVision január 15-én debütált a Disney+ kínálatában, és bár nézettség tekintetében minden eddigi kisképernyős showt képes volt maga mögé utasítani, egy esetleges 2. évad viszont még csak feltételezés szintjén sem került szóba a gyártó stúdiónál. A hivatalosan is Skarlát boszorkánnyá lett hősnő történetét ugyanis a Doctor Strange in the Multiverse of Madness fogja folytatni, ami a tervek szerint 2022-ben kerül majd mozikba.

Ha tetszett a cikk, további tartalomért kövess minket a Facebookon!